Hajóbemutató
Hunter 33

A Luhrs Marine cégcsoport története egészen az 1830-as évekig nyúlik vissza. Ekkor alapított hajóépítő vállalkozást Henry Luhrs. Ma a Luhrs Marine Group a világ egyik legnagyobb szabadidőhajó gyártó cége, amelyen belül a vitorlás hajókat Hunter néven készítik. Két helyszínen is folyik a gyártás. A kisebb hajókat az angliai Portlandban, míg a harmincnyolc lábnál hosszabb jachtokat az Egyesült Államokban építik. A Hunter 33-assal a Balatonon vitorláztunk egy csendes októberi napon.

A Hunter hajókról a legtöbb embernek az jut az eszébe, hogy ezek azok, amelyeken nincs hátramerevítve az árboc. Valóban nincs a hajón sem achter sem backstag, de természetesen az árboc biztonságosan áll és használható minden időben. A két pár hátranyilazott szálingon keresztül futó vantnik stabilan tartják az árbocot. A nagyschot pedig egy nagyon erős, saválló hídra szerelt kocsival állítható. Ha olyan erős a szél, hogy a nagyvitorlát le kell húzni, akkor a dirk és a nagyvitorla-behúzó segítségével még egy ponton rögzíthető az árboc. Az egész hókuszpókusz arra szolgál, hogy minél kevesebb szerelvény legyen a cockpitban. Valamennyi szerelvény a kabintetőre érkezik. A hatalmas saválló keret kiváló alapot ad a napvédő ponyva rögzítésének. Mivel az árbocot a vantnik tartják, ezért annak a lekötése a hajóhéjhoz van rögzítve. Ez 110%-ban határozza meg az orrvitorla maximális méretét. A fockshot a két hátsó csörlőre érkezik, amelyeket a kormányos kényelmesen elér. A cockpit a hajó méretéhez képest megfelelően tágas, de a hajótervezők még bővítették egy-egy üléssel, amelyeket kétoldalt, a reling korlátból alakítottak ki. A lábrelinget a fedélzet anyagából formázták, a két elem - a héj és a deck - pedig a hajó peremén kívül találkozik, amit egy vékony saválló lemezzel takarnak el, ez egyben védi a hajó oldalát is. A kormánykerék összehajtogatható, ami a kikötőben nagyon praktikus dolog. Apró figyelmesség, hogy nemcsak a hajó farában van villanycsatlakozó hanem oldalt is.

A cockpitban minden a helyén van. Az irányváltó a kormánykonzolra került, ahol a műszereket is felszerelték.
A kabinba lépve először az ember nem érti, hogy mi hol van. Bal oldalra, a lépcső mellé egy hatalmas konyhát építettek, ami kitölti a teljes teret. Itt általában vagy az achterkabin, vagy a mosdó ajtaja van, de a Hunterben egyiket sem találni. Ez azért van így, mert az achterkabinban a franciaágyat keresztbe építették be, így sok helyet megtakarítottak. A bejárati ajtaja a jobb oldalra került. Előtte van a tágas fürdőszoba, amelyhez kívül a pilotasztal illeszkedik. Így a szalonban is van hely bőségesen. A szeparált orrkabinban van egy kis szekrény, egy zsámoly és egy kényelmes franciaágy. Minden helységben van nyitható ablak. Ezzel az elrendezéssel a Hunter ismét elérte azt, hogy hajója belül lényegesen nagyobb, mint egy átlagos tízméteres jacht. Így bátran használhatnak klasszikus anyagokat és tetőkárpitot. Nem kell okos formatervezési trükköket kitalálni, hogy nagyobbnak hasson a hajó, valóban az.

A Hunter vitorlás hajók ősei a nagy transzatlanti versenyeken futottak. Warren Luhrs jeles versenyzője volt a legendás Ostarnak, a kor legrangosabb óceánátkelő versenyének. Ma már sokkal fontosabb a kényelem mint a sebesség, de a versenyhajózás tapasztalatait ma is élvezik a Hunter vásárlók. Különös gondot fordítanak a gyárban a biztonságra, aminek az egyik legfőbb letéteményese, hogy csak a legnevesebb gyártók szerelvényeit alkalmazzák, mint például a Harken, Lewmar, Spinlock, vagy a Seldén és a Z-spar. A hajó orra különleges kevlár-kompozit anyagból készül, hogy jobban ellenálljon az ütközésnek.
A Hunter 33-as egy igazi túrahajó. Jól használható a Balatonon, hiszen alacsony a merülése. A tengeren pedig ez a méret egy jó belépő modell.

L. F.
Fotó: Mag Andrea